1085 Budapest, József Körút 58.
E-mail: info@tamtam.hu
Telefon: +36-1-323-0082
Mobil: +36-30-573-5830
Nyitva tartás:
Hétfő - péntek: 10-18

Hírek

2015. október 7. | Hat évtized a ritmus szolgálatában
Dubán 60
interjú Dubán Dezsővel

Dubán Dezső neve fogalom a hazai dobosok, ütőhangszeresek körében. Ifjúkora óta áll a muzsikusok szolgálatában, édesapja, idősebb Dubán Dezső hagyományait folytatva. A mindig mosolygós, életvidám szakemberrel a Tam-Tam Dobcentrumban készített Illés Norbert a Music Média Magazin munkatársa interjút hatvanadik születésnapja alkalmából.

MMM: Kérlek, mesélj nekünk, hogy kezdődött kapcsolatod a zenével? Úgy tudom, édesapád muzsikus volt…

DD: Igen, édesapám muzsikus volt, a Második Világháború előtt kezdte zenei pályafutását, annak idején az Arizona mulatóban is fellépett, ami híres volt a Nagymező utcában. A háború után is sokáig zenélt, majd az 1950-es évek második felében, a korábbi hangszerkereskedését hangszergyártásra váltotta. Azon gondolkodott, hogy melyik lenne az a hangszer az adott időszakban, ami tartósan fennmarad és mindig is divat lesz. A dobokat választotta, majd az ’50-es évek második felében kezdte el a gyártás folyamatát. 

Idősebb Dubán Dezső

Ahogy mesélte, néhány évig ez elég keserves munkával járt, míg kialakultak a végleges öntőformák, szerszámok és kialakult a szakember gárda. A ’60-as évek első felében sikerült neki kifejleszteni egy olyan dobszerelést, amire a szakma is felfigyelt. Ettől kezdve rendszeresen és nagy sikerrel gyártotta a különböző dobszereléseket.

A középiskola ideje alatt már eleve úgy készültem, hogy fémforgácsolást tanultam, ezt később a dobok és állványok építésénél hasznosítani is tudtam. A műhelyt folyamatosan fejlesztettük modern gépekkel, volt ott fém- és faeszterga padunk egyaránt.

1973-ban érettségiztem, s rögtön lementem apám műhelyébe, ahol a nyarat végigdolgoztam, mint kezdő tanuló. Két év alatt apám szakmai irányításával tanultam a gyakorlati részt, és iskolában sajátítottam el az elméleti tudnivalókat

Dubán Dezső

MMM: A Zeneakadémia Hangszerész-képző Intézetéről beszélünk?

DD: Nem, akkoriban az még nem létezett. Semmelweis Tibor hegedűkészítő mester volt a tanárunk. Érettségizettek számára két esztendő volt a képzés, az érettségivel nem rendelkezők négy évig jártak az iskolába, ami középfokú minősítést adott, talán leginkább a mai OKJ szakképzésekhez hasonlóan. Nagyon sok mai neves hangszerkészítővel együtt végeztem annak idején.

1975-ben hangszerkészítő szakmát szereztem, így már hivatásszerűen is részt vehettem a modellek fejlesztésében. Családi vállalkozás részeseként minden területen sokat kellett dolgoznom, így a dobfelszerelések és az állványok szerelését, összeállítását is én végeztem. József körút 21. szám alatt volt a régi üzlet. Az egész egy nagy helyiség volt, az első felét neveztük üzletnek, s a hátsó fele a műhely-rész volt. Itt is, ott is megfordultam, ahogy éppen kellett. A Honvédség sajnos elég hamar jött, úgyhogy 1978-ban be kellett vonuljak katonának, két év ki is esett a hangszerész életemből. Leszerelés után rögtön mestervizsgáztam, 1981-től már hangszerkészítő mesterként voltam az üzletben, apám mellett. 

 

MMM: Te magad nem muzsikálsz, ugye?

DD: Édesapám bőgős volt és forszírozta, hogy tanuljak dobolni. Az akkoriban divatos dobtanárhoz, Déri Gyuri bácsihoz jártam majdnem egy évig, 12-13 éves koromban. Gyuri bácsi mindig azt írta a füzetembe, hogy „már megint nem készült a gyerek”. Nem igazán szerettem… s egyszer csak azt mondta apám, hogy „fiam, ne erőltessük”. Persze, a mai fejemmel már bánom, hogy abbahagytam, de engem igazából sosem a dobolás vonzott, hanem maga a gyártás és fejlesztés, a szakmai részek. Mondom, megbántam, hisz minden kollégám jó zenész, irigykedem is rájuk, hogy „milyen jó dobosnak lenni!”. De én nem akartam belefolyni ebbe a dologba… Aztán jöttek az 1980-as évek, ami a Dubán cég egyik sikeridőszaka volt, sok-sok dobosnak készítettünk dobszerelést. A teljesség igénye nélkül néhány példa: Kocsándi Miki - Karthago, Barile Pasquale - R-GO , Donászy Tibi – Edda. Jazz műfajból Baló István és Balázs Elemér, akik mind a mai napig megőrizték hangszerüket. A 90-es években Kaszás Péter, Borlai Gergő első dobszerelése is Dubán volt. 

Kovács Gyula Balázs Elemér

A 2000-es évek végén limitált darabszámú egyedi pergődobokat készítettem, melyek egyikét Martonosi György ajándékozta tanítványának, Vetési Gergőnek. Tóth Karesznek (Takács Tamás Blues Band, Ruzsa Magdi) Schvéger Zolinak (Demjén, Somló produkció, Mex és Kentaur) egy plexi- és egy fatestű modellje van. Gerdesits Feri a Quimby zenekarból, valamint Will Calhoun ( Living Colour, Jungle Funk) Mapex endorser stúdió felvételeihez vásárolt ebből a szériából.

Dubán Dezső és Tóth KárolyDubán Dezső és Scvéger Zoltán

MMM: Voltak esetleg saját fejlesztéseitek a ’80-as években? Például hardver tekintetében…

DD: Igen, figyeltük, hogy hol tart a világ. Akkor még nem volt Internet, ahonnan mindent leleshet az ember. Nagyon sok magyar zenész Skandináviába járt ki „vendéglátózni”. Kivitték a mi dobjainkat, ott eladták, mint kuriózumot, Kelet-európai kézimunkát. Hazafelé ők hoztak friss dob katalógusokat, melyekből láttuk, hogy mik az újdonságok. Igyekeztünk az információkat hasznosítani, alkalmazni és továbbfejleszteni a technológiát. Emlékszem egyszer Bardóczi Gyula, aki a Neoton dobosa volt, behozta az épp Magyarországon járó Yamaha képviselőt, aki ott bátran fotózott. Kíváncsiak voltak, hogyan is néz ki egy magyar dobgyártó manufaktúra.

Ahogy kinyílt a világ és mi is mehettünk Nyugat-Európába, kintről kezdtünk behozni egyre több olyan cikket, ami itthon nem volt kapható. A ’80-as évek közepén amerikai dobbőrök, jobb minőségű sodronyok, kiegészítők így kerültek az országba. Ezt főleg én forszíroztam, mert apám ragaszkodott, hogy csak saját gyártású termék legyen a boltban.

Szépen lassan sikerült rávenni, hogy az igényeknek megfelelően, kezdjünk úgymond dobszaküzletté alakulni, ami a kilencvenes évek elejére sikerült is. Ez magával hozta, hogy a gyártás egy picit háttérbe került. Hozzá kell tenni, hogy édesapám 1988-tól betegeskedett, és már csak néha jött be az üzletbe. Addigra már teljesen szabad kezet kaptam és erőteljesen a gyártást kiegészítő kereskedelemre fókuszáltam. Akkoriban kerültek a választékba márkásabb cintányérok, például a Sabian és a Meinl. Nemzetközi hangszergyártó cégek Kínába történő települése teljes mértékben átalakította a hangszerkészítést az egész világon. Az olcsó dömping árakkal a hazai gyártás sajnos nem tudott versenyezni. Lassan át kellett térni dobjaink készítésénél Kínában gyártott alkatrészekre, melyeket néhány nagyobb kereskedő cég importált.

MMM: A minőséggel mennyire voltál megelégedve?

DD: Miután alkatrészeket rendeltem, ki tudtam választani, hogy mi az, ami megfelelő minőségű, és mi az, ami nem. Igyekeztünk minőségi termékeket rendelni az általunk készített dobtestekhez, melyekből jelentős mennyiség készült a ’90-es évek elején. Ahogy a világ haladt előre a kínai gyártás egyre jobb minőségű lett. Mára már az összes komoly gyár Kínában épített gyárat, ahol felső kategóriás dobok is készülnek.

MMM: Az egykori Dubán dobkészítő műhely szerszámgépei, amin a híres Dubán dobok készültek, megtalálhatók-e most valahol?

DD: Bizonyos dolgokat a Kármán Sándor által irányított Ceglédi Dobmúzeumnak ajándékoztunk. Az ott kialakított Dubán-sarokban vannak öntőformák, minták, szerszámok és anyagmaradványok. A nagy szerszámgépekből sajnos nem maradt semmi, ezek a későbbi üzletváltásnál elkallódtak.

1994-ben átköltöztünk a József körút 21-ből a 26. szám alá, mert a régi boltban nem volt elég hely az áruk számára és a gyártó részlegre meg már nem nagyon volt igény… Az új üzlet a régihez képest egy öt-hatszoros alapterülettel bírt és már csak egy kis sarok volt a műhely-rész. Akkori mércével mérve egy elegáns, szép üzlet volt, nagyon büszke voltam rá. Ettől kezdve már a kereskedelem volt elsődleges. Értelemszerűen a javítás-felújítás azóta is működik, tehát, ha bárki megkeres engem bármilyen dobjavítással, azt megoldom. Például egy pergő- vagy lábgép-javítását napi szinten művelem. Ennyi maradt meg a régi dobgyártásból…

MMM: Hogy költözött a Dubán kereskedés a Tam-Tam Dobcentrumba, a József körút 58. alá?

DD: Úgy történt, hogy 1998-ban megnyílt a Tam-Tam Dobcentrum, mellyel majdnem másfél éven keresztül konkuráltunk egymással. A vevők kihasználták a helyzetet és jártak ide-oda, hogy ki adja olcsóbban a terméket. Ez egy nehéz időszak volt.

Pálmai Gábor, a Tam-Tam tulajdonosa megkeresett, „hogy volna-e kedvem a Tam-Tamba átjönni és együtt egy szép, nagy boltot csinálni. A vevők is jobban járnak így, szélesebb választékot tudnánk nyújtani, valamint a javítás és a szerviz is egy helyen lenne. Az egyesüléssel egy komplexebb kiszolgálást kapnának a vásárlók.”

Igent mondtam, és 2000. áprilisában egyesült a két cég, a Dubán beolvadt a Tam-Tam Dobcentrumba.

MMM: A kettőtök által forgalmazott márkák is egy fedél alá kerültek így?

DD: Ez ebben a formában azért nem igaz, mert Dubán Dobszaküzletként én soha nem voltam egyes márkáknak a kizárólagos magyarországi forgalmazója. Amikor kereskedni kezdtem, az akkor Magyarországon megtalálható nagykereskedésektől vásároltam a termékeket. Gábor, mikor megnyitott, nagyon ügyesen az országban nem létező, de a világon már kapható nagy márkákat megszerezte. Így lényegesen több márka lett a Tam-Tam kínálatában, mint amennyi az országban addig kapható volt. 

Dave Weckl és Dubán Dezső

MMM: Jelenleg milyen márkákat forgalmaz a Tam-Tam Dobcentrum?

DD: A vezető márkák közül disztribútorként kizárólagosan Remo dobbőrök, Pearl dobok, Mapex dobok és állványzatok, Sonor dobok és állványzatok, Dixon dobok és állványok, kiegészítők, Zildjian cintányérok és dobverők, Sabian cintányérok, Turkish cintányérok, Vic Firth dobverők teljes termékskálájával rendelkezünk. Ezen felül importőrként forgalmazzuk a Meinl, Tama és Pro-Mark termékeket, Gibraltar hardvereket, Gretsch és Basix dobokat, Latin Percussion ütőhangszereket… Szinte az összes a világon fellelhető komolyabb márka, amelyre Magyarországon igény van, nálunk kapható. Egyre nehezebb is mindenből választékot tartani, mert annyi a márka, hogy az egész József körút kicsi lenne! 

MMM: Merre fejlődik az üzlet tovább? Hiszen van egy alapterület, amelyen túlra nem tud a bolt terjeszkedni…

DD: Az alapterületünk ugyan szabott, ennek ellenére igyekszünk folyamatosan fejleszteni. Elkötelezettségünk az akusztikus hangszerek mellett töretlen, de az elektromos dobok iránti igény egyre jobban nő. Dobszaküzletként erre a világra is nyitottnak kell lennünk, így az utóbbi néhány hónapban jelentős, kipróbálható készletet rendeztünk be, hogy a vezető márkák egymás mellett összehasonlíthatóak legyenek. Reméljük, ezzel is segítünk az elektromos dob kedvelőinek, hogy a megfelelő hangszert választhassák a Roland, Yamaha, 2Box és az Alesis márkák választékából. Ez kiemelten fontos, mert főként szülők vásárolják kezdő dobos gyermekeik részére.

Első lépésként esik erre a választás, mert panellakásban ez csendes, nem zavarja a szomszédokat, és a gyerek élvezi. Reméljük, hogy idővel, az elektromos dob után felfedezik majd az akusztikus dobot is, s akkor ráéreznek majd a dobolás igazi lényegére! (nevet) 

MMM: Most, hogy betöltöd ezt a kerek jubileumot, gondoltál-e már arra, hogy ki viszi tovább a céget? Mit hoz a jövő?

DD: Nekem nincsenek gyerekeim, tehát az én részemről nincsen ennek folytatása. Egy unokaöcsém van, a húgomnak a fia, dolgozott is nálam két évig, de sajnos ez nem volt az ő világa. Úgy tűnik, hogy a Dubán cég velem ér véget, mert nincs utánpótlás…

Gábor fiai közül, akik még picikék, kettő- és hétévesek, ki viheti tovább azt még nem tudhatjuk… De egy kollégám mondta nekem, hogy a Dubán szellemi örökséget a Tam-Tam Dobcentrum mindenféleképpen továbbviszi. 

MMM: Zenészek, dobosok százai járnak hozzád havi szinten. Mi a titka annak az empátiának, amitől a Dubán név mind mai napig fogalom ?

DD:

Az elmúlt évtizedek alatt szinte csak azzal foglalkoztam, hogy hangszereket készítettem, majd igyekeztem szaküzletként vonzó áron minél több terméket kínálni, s megoldani a dobosok apró-cseprő vagy annál nagyobb gondjait. Mindezt legjobb tudásom szerint, valószínűleg ezért tudtam hiteles maradni. Alapjában véve szeretem az embereket, és szeretem a dobosokat. Ha valaki belép az üzletbe mindig arra gondolok, hogy „jaj de jó, ő szeret zenélni, szereti a dobokat, a hangszereket!”. Örülök, ha bármiben segíthetek! Jól érzem magam a zenészek között és boldog vagyok, ameddig ezt csinálhatom!

Köszönöm szépen a beszélgetést!

Illés Norbert